Amikor a FUGA megalakult, először egy kamarai tagdíjból fenntartott öreges intézményként láttuk, négy éves civil építészeti központunk megkésett konkurenciájaként.
De Nagy Bálint lett a Fuga igazgatója, aki négy évtizeddel jár előttünk az általunk fontosnak és forradalminak gondolt építészeti tettekben. Azokban a hazai építészeti műhelyekben kezdte szakmai pályafutását, amelyek örökségét mi csak az elmúlt években kezdtük el értékükön feldolgozni. Olyan korban vállalta a szabadság eszményének képviseletét, amikor ezért még elvehette tőle a rendszer tervezői szakmájának gyakorlását. Ő már akkor tanult és alkotott nyugaton, nemzetközi hírnévre szert téve, amikor a hazai szakmai közeget külföldi építészek meghívásával felrázni szándékozó kékesek legfeljebb duplo építőkockák formájában áhították a külföld építészetét. Képzőművészet, aktivizmus, kétkezi építés és építőművészet nem a KÉK Nefelejcs utcai első székházában találkozott először, hanem benne, saját munkásságában. És igen, Nagy Bálint már 15 évvel a KÉK alapítása előtt megnyitotta kultikus építészeti galériáját, méghozzá saját pénzéből. A kortárs hazai közélet inkubátora az N&n galéria volt, itt tapasztaltuk meg mi is az építészeti közösségszervezés erejét, innen tudtuk, hogy ezt össze lehet hozni...
A FUGA sosem vált öregessé, kitartottá, és nem volt a KÉK konkurenciája. Nagy Bálint azzá az integratív kulturális helyszínné tette, ami szilárd bázist nyújtott az építészeti közéletnek, ahová mi is szívesen jártunk, és sosem tudtuk volna pótolni. Ez után sem fogjuk tudni, ahogy félünk, mások sem, mert senki nem járt ennyire elöl a kortárs építészet terében. Mélyen megrendülve féljük az űrt, amit a FUGÁban és a magyar építészeti közéletben hagyott Bálint. Hiányozni fogsz.