Az őszi szezonban a Leltár alkotó(csoporto)kat állít párba. Az építészeti, művészeti és társadalmi területeken alakuló projektek sokszor feltűnően egy irányba mutatnak, vagy habitusukban hasonlóan közelítenek kérdésekhez látszólag távoli területeken. A félév tematikája a „találkozás” vagy „match-making”. Olyan alkotókat igyekszünk meghívni, akik a mi szemünkben valahogyan, valamiért (talán) jól interferálhatnak. A felkért előadókat arra kértük, hogy a Leltár előtt egy alkalommal találkozzanak, és a projekt prezentációk előtt 5 percben egymást konferálják fel. Extra feladat ez számukra, de egy új személyes ismeretség lehet akkora kincs, amire érdemes időt fordítani. A 37. Leltáron egy ilyen találkozásnak lehetünk részesei.
Major Zoltán és Müllner Péter építészek egyetemi barátságukra alapozták tervezőirodájukat. Sajátos, elméleti alapokon nyugvó tervezői habitusokra jellemző, hogy addig deriválják a használati igényeket, míg végül csak néhány mértani forma marad. Az elmúlt években terveztek házat, hotel belső teret és gyerekbútort templombelsőbe (tényleg!). A nagyon különböző helyezetekben végül gyakran mértani struktúrákra bízták az ember szolgálatát. A tervezők elmondják, hogy a megfigyelésekre alapozott használati hipotézisek mennyire váltak be a valóságban, és a derivált képletek mihez konvergálnak majd a jövőben.
Munkái különös módon kapcsolódnak az építészethez. Az emberi fejekben folyamatosan struktúrák konstruálódnak tapasztalatokból, narratívák épülnek. Építés ez is, aminek saját architektúrája van. Zsolt mentális építményeket makettezik, és ezeket az egymásra épüléseket igyekszik megragadni. A közönség dolga lesz, hogy mélységében kifaggassa az előadókat, amihez segítségére lesz egy pakli kérdés kártya.