Rendhagyó módon idén két csapatban utaztunk el Velencébe. Az első csapat a májusi Press Preview eseményen vehetett részt, ahol a kiállítás megtekintése mellett a nemzetközi kapcsolatok ápolására adódott a legtöbb lehetőség. A második csapat szeptember végén látogatott el a Biennáléra, ugyanis ebben az időben vehette át a Budapest100 csapata az Europa Nostra-díjat, aminek a ceremóniája éppen Velencében volt. Utazásunk így megint több célt is szolgált, és sok szakmai és személyes tapasztalattal térhettünk haza. Íme néhány benyomás, gondolat, élmény a KÉK 2023-as velencei látogatásáról:
Az idei Biennálé a Lesley Lokko kurátor által megadott Jövő Laboratóriuma hívószó mentén tematizálta a világ építészeti tendenciáit. Sok elemző és összefoglaló cikk született a témában, ezért nem is célunk ebben a rövid írásban bemutatni a teljes kiállítást. Azonban annyit érdemes megjegyezni, hogy a KÉK csapata minden második évben érdeklődéssel figyeli a központi kiállítás témáját és a nemzeti pavilonok válaszait a kérdésfelvetésre. A kiállítást két nap alatt teljes mélységében végignézni és megérteni szinte lehetetlen, de a két intenzív napot követően a második aperol spritz és az első pizza között a KÉK csapata közösen ki szokta beszélni a saját tapasztalatait. Egyes csapattagok először járnak építészeti biennálén, míg másoknak már sok az ismétlődés a korábbi évek alapján.
Abban teljes volt az egyetértés, hogy a 18. Velencei Építészeti Biennálé nem a legerősebb. A központi kiállítás témafelvetése ugyan jó és jogos, azonban elég sok hiányérzetet hagyott maga után mind az Arsenale, mind a Giardini központi pavilonjában található kiállítás. A projektek közül ugyan volt több érdekes felvetés, izgalmas kezdeményezés, azonban rendszerben, átfogó kiállításként nem tudott érvényesülni. A “periféria” bemutatása néha túl egyoldalúan az afrikai országokra koncentrált a kurátor African Futures Institute fókusza miatt, ami a mi szempontunkból nézve némileg kihagyott lehetőségnek tűnt.
A nemzeti pavilonok reakciója a központi témafelvetésre mindig izgalmas, azonban az idei hangsúlyos kisebbség-fókuszra nem születtek erős reakciók. A KÉK csapata által legjobbnak tartott nemzeti pavilonok mind saját magukkal, vagy a Giardinivel foglalkoztak. Az Osztrák Pavilon koncepciója, a pavilon épületének megnyitása, demokratizálása, a Giardinihez és a környező városrészhez való nyitott kapcsolat megteremtése osztatlan sikert aratott. A Német Pavilon szintén egy folyamatra épült, helyi szervezetekkel közös workshopokon keresztül dolgozták fel az előző évi kiállítás szemetét. A Finn Pavilon komposzt wc-je inspiráló kis léptékű megoldást mutatott, míg a Dán Pavilon a tengerszint-emelkedés elleni védekezés komplex stratégiáját mutatta be kiválóan. A Spanyol Pavilon a fenntartható globális élelmezési infrastruktúráról mutatott be 4 igen érdekes dokumentumfilmet (melyeket remélhetőleg hamarosan Budapesten is be tudunk mutatni). A Holland Pavilonban a pénzgazdálkodást bemutató gyönyörű grafikával készített rövidfilm is egyedülálló élmény volt. Szintén szép volt a Japán Pavilon, mely ugyan csak saját magát ünnepelte meg, de mégis ügyesen integrálódott a Giardini kiállításai közé.
A Magyar Pavilon kapcsán a KÉK csapatának véleménye (a hazai közhangulathoz hasonlóan) megosztott volt. Egyrészt az installáció tekintetében sikerült építészeti tartalmat létrehozni. Azonban a kiállítás fókuszában lévő épület és méginkább a Liget projekt egésze mintapéldája a felülről jövő, a perifériákat és kisebbségeket figyelmen kívül hagyó, a fenntartható városépítészet szöges ellentéteként megvalósuló beruházásoknak. Ez külföldi látogatóként nem tűnik fel egy 5 perces pavilonlátogatás során, haza szakmai szervezetként azonban fájó ellentmondásban állt az általunk képviselt értékekkel.
A kiállítások tanulsága összességében talán az, hogy az építészet fogalmi határainak tágítása, kiterjesztése, szokatlan kontextusokban való értelmezése látványos vizuális elemekkel megtámogatva valóban egy izgalmas kísérleti laboratóriumot hoz létre, amiből rengeteget tanulhatunk, és a (globális) jövőre nézve is komoly inspirációs forrást jelenthetnek ezek a gondolatok. A központi kiállítás néhol kétségkívül önismétlésekbe csúszott és valóban lehetett volna szélesebb látókörű, de sok ponton olyan építészeti, társadalmi perspektívákat mutatott a globális kihívások kezelésében, amik összekötik a kelet-nyugati, illetve észak-déli földtekét.
Mielőtt a teljes KÉK-es csapat landolt volna egy vaporettón, a Budapest100 részéről hármunknak még más feladata akadt.
Az Európai Unió Kulturális Öröksége díj / Europa Nostra-díj 2002 óta évente kiosztott elismerés, az európai örökségvédelem Oscar-díja, amely elsősorban egy látványos (és igen nehéz) bronzplakettet jelent, szerencsésebb esetben pedig jelentős pénzjutalommal is jár. A díjat pályázat benyújtásával lehet elnyerni, ezért a Budapest100 csapata is így tett 2022 novemberében, a “Civilek bevonása és figyelemfelkeltés” kategóriában.
Mivel igen nagy presztízsű díjról van szó, ezért kifejezetten izgalmas volt a várakozás folyamata. Magyarországról egyébként az elmúlt 20 évben összesen 19 kezdeményezést díjaztak, amelyek között főként klasszikus műemléki felújítások szerepeltek (köztük legutóbb a Szépművészeti Múzeum renoválása), de olyan társadalmi kezdeményezések is megkapták a címet, mint az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány interaktív foglalkozásai és rendhagyó városi sétái.
Az örömteli döntésről márciusban kaptunk értesítést, azonban még június 13-ig, a hivatalos központi sajtóközleményig kellett várnunk, hogy a nagyvilág elé tárhassuk a hírt: Europa Nostra-díjas a Budapest100! Idén a díjra 35 európai országból pályáztak különböző szervezetek és magánszemélyek, a 30 nyertest egy örökségvédelmi szakemberekből álló zsűri választotta ki a válogató bizottság előzetes értékelése alapján. A nagy bejelentéssel együtt elindult az online közönségszavazás is, amely során minden érdeklődő három kezdeményezésre szavazhat (3, 2, illetve 1 ponttal) az Europa Nostra-címet az adott évben elnyerő projektek közül. A közönségdíj 10.000 eurót jelent, ezért a nyári hónapokban mi is igyekeztünk erőteljesen kampányolni, hogy ezzel is megalapozhassuk a jövő évi esemény költségvetését.
Az Europa Nostra minden évben egy nagyszabású ünnepség keretében adja át a nyerteseknek a díjakat – legalábbis az okleveleket, mert a plaketteket szerencsére elpostázzák. Az ünnepséget, amire idén szeptember 27-30. között Velencében került sor, az Europa Nostra szervezi az Európai Bizottság támogatásával. A rendezvény egyben a 60. Európai Kulturális Örökség Csúcstalálkozó egyik kiemelt eseménye is volt. A tematikus workshopokkal és előadásokkal megspékelt program egyik kiemelt eleme volt a “Kiválósági nap” (Excellence Day), ahol mind a 30 díjazott projekt bemutatkozott egy maratoni prezentációs délutánon a San Giorgio Maggiore kolostorban. A helyszín különlegessége, hogy az egykori kolostor ma a Giorgio Cini Alapítvány tulajdonában van, és változatos kulturális eseményeknek ad otthont. Az oklevelek, a közönségdíjak és a kategóriánkénti Grand Prix-k átadására egy még fényűzőbb helyszínen, a velencei Lidón található Palazzo del Cinemában került sor, ahol többek között a Velencei Filmfesztivált is megrendezik. Az Europa Nostra sem adta alább, a ceremóniának még előzetes próbája is volt. A szervezet fenntarthatósági törekvéseit a vörös helyett zöld szőnyeg (egy valódi, élő, puha fűsáv) szimbolizálta, amin a többszöri invitálás ellenére egyébként meglepően kevesen mertek végigsétálni.
Az utolsó pillanatig izgultunk, hogy vajon megkapjuk-e a közönségdíjat vagy a zsűri kategóriadíját (ami szintén 10.000 euró), de végül más projekteknek volt alkalmunk gratulálni. A közönségdíjat a Via Transilvanica nevű, erdélyi kulturális és természeti örökségeket összefűző túraútvonal nyerte, a saját kategóriánkban pedig a 2020-ban alapított Ír Irodalmi Múzeum (MoLI) kapta a zsűri nagydíját. Az élmény ettől függetlenül felejthetetlen marad, és a díj elnyerése olyan kapcsolatok építésére ad lehetőséget az európai örökségvédelmi szcénában, amiket igyekszünk hosszú távon kamatoztatni.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani minden jelenlegi és volt Budapest100 csapattagnak, önkéntesnek, lakónak, látogatónak, rajongónak, aki szavazott ránk, vagy bármilyen más módon támogatta a programot!
Szerzők: Szij Barbara, Klaniczay János