Articles by admin

Történeti áttekintés és a rekonstrukciós terv koncepciója

Rövid történeti áttekintés

A budai duna-part látképét jelentősen alakító, ma várkert bazárként ismert épület-, építményegyüttes története az 1870-es években kezdődött.
A cél az volt, hogy az ekkor már elegánsan kiépített pesti duna-partnak méltó párját építsék fel a budai oldalon. Végül a területen ebben az időben található alacsony emeletes házak helyére került 1876-1879 között Ybl Miklós tervei alapján a várbazár, aki “ezen, a művészetre nézve háládatos megbízatás által magát különösen megtisztelve is érzi”.

Az ekkor megépült együttest délen két, északon egy a királyi testőrség és szolgaszemélyzet számára készült lakóépület fogta közre. Ezek között szimmetrikusan kialakítva “az utca felé egy pavillonok által megszakított terasse építtetnék, mely alá csinos bolthelyiségek rendeztetnének be”. A várból a duna-partra vezető vízhordó lépcsőalsó része hangsúlyos emeletes építményt kap, melynek pendantja megvan délen is. Az épületsor mögötti tájkertben a középtengely vonalában palladio motívumos kerti építmény helyezkedik el. Az épületegyüttes meghatározó motívuma a duna-partról a teraszszintre emelkedő szimmetrikus vezetésű nagyvonalú rámpa-pár.

Az 1920-as években a csak részben használt, kedvezőtlen víz és talajviszonyoknak kitett épület pusztulásnak indult. Már ekkor felvetődött a helyreállítás szükségessége, de a munkálatok még évtizedekig nem kezdődtek meg. A várkerti épületegyüttes a ii. Világháborúban nem szenvedett helyrehozhatatlan károkat. Jelentősebb sérülést okozott az ybl tér 2. Alatti házba csapódott bomba, eltűnt a pergolasor, a tél-szobor oszlopával együtt, megsemmisültek a kapuőrző oroszlánok ill. A fülkék vázái, festményei.

Read the rest of this entry »

A 19. század hetvenes éveinek fontos vízügyi-építészeti emléke került elő Budapesten.

A feledésbe merült ciszterna-rendszer kialakítása a Várbazárt és a Várkert kioszkot tervező építészhez, a jelenlegi tér névadójához, Ybl Miklóshoz köthető.

A ciszterna a Várbazárral és a Várkioszkkal együtt 1874-1882 között épülhetett. A Várkioszk pompás, palotaszerű épülete eredetileg vízmű, szivattyúház céljára készült. A pillérekkel alátámasztott nagyméretű, csarnokszerű földalatti helyiség pedig éppen az utóbbihoz kapcsolódva kaphatott szerepet a királyi palota, a Várbazár és a mögötte lévő királyi kertek vízellátásában. A kertekben Erzsébet királyné is szívesen tartózkodott, mi több, a Várbazárt, amely a kertek reprezentatív építészeti lezárását szolgálta a Duna felé, nem utolsó sorban éppen Sissi kedvéért építették meg.

A földalatti létesítmény talán a modern vízvezetékrendszer kiépítésével kerülhetett használaton kívül, majd merült feledésbe. Könnyen lehet, hogy hosszú évtizedek óta, vagy akár közel száz éve nem járt benne senki.

Összesen hat ciszterna helyezkedik el a kioszk épületétől északra, mellettük, a Duna felé, kicsit mélyebben pedig egy vízgyűjtő alagút húzódik, amelynek valamennyi teremmel kapcsolata van
A bolthajtású ciszternák három méretben épültek, van köztük két nagy, amelyek ötször három boltszakaszosak, vagyis tízszer tizenöt méter alapterületűek. A közepesek kétszer három boltszakaszosak, a kicsik pedig egyszer három boltszakasszal épültek. Jelenleg két és fél méter magasak, azonban a padlót másfél méteres kavicsréteg fedi, így a teljes belmagasságuk körülbelül négy méter lehet
Nyilvánvalóan kellett lennie még egy nagy gyűjtőmedencének is, a ciszternáktól délre, ennek pontos helyét azonban még nem sikerült meghatározni. A régészek ugyan rábukkantak egy eltemetett helyiségre a kioszk sarkánál, azonban a törmelék miatt nem sikerült egyértelműen a medenceként azonosítani.

A ciszterna-rendszer a Várbazár és a Várkert kioszk építésével egy időben, 1874 és 1879 között készült. A Duna vizét a hermetikusan zárt, csak az alagúttal kapcsolatban lévő ciszternákban elhelyezett kavicsréteg segítségével tisztították meg, majd a kioszk épületéből vezetéken nyomták fel a királyi palotához, hogy a vár ivóvíz-szükségletét biztosítsák. Később, amikor a fővárosban kiépültek a közművek, a ciszternák elvesztették szerepüket, így legalább nyolcvan-száz éve ember sem nagyon járt bennük.

Tervrajzokat nem, csak leírásokat találtak a ciszternarendszerről, amely a Duna vizét megszűrte, majd hatalmas termeiben tárolta. A tiszta vizet egy gőzmotor segítségével jutatták el a rendeltetési helyére, a műveletet abból a szivattyúházból irányították, amely ma a Várkert Kaszinónak ad otthont.